Kábelek

Az USB kábeleket szabványokra és típusokra oszthatjuk, előbbi a teljesítményüket, utóbbi a kialakításukat jelöli. A klasszikus megoldás az A típus, amelyet túlzás nélkül napi szinten használunk, egyre inkább hódít azonban a C jelzésű modell. Ennek hatalmas előnye, hogy mindkét irányból használható, így megspórolja a sikertelen csatlakoztatás bosszúságát.

Kezdjük az alapoktól: az USB az angol universal serial bus kifejezés rövidítése, ezt magyarul univerzális soros busznak vagy interfésznek használják. Az első ilyen eszközt 1994-ben készítették, majd 1996-ban vált széles körben elérhetővé, ez volt az 1.0-s szabvány, az USB-k feladata pedig azóta is a minél gyorsabb adatátvitel két periféria közt. A világszinten elterjedt informatikai megoldásnak az előzetes kiadásokat követően jelenleg már a hetedik szabványa fut, ez az USB4, amelyet 2019-ben dobtak piacra. Az USB-k tehát kialakításukat és adatátviteli sebességüket tekintve is eltérnek egymástól ? az alábbiakban igyekszünk rendet tenni a verziók között.

Megkerülhetetlen megoldás

Fontos már az elején tisztázni, hogy nem csak az az USB, amit a legtöbb laikus annak gondol. A PC-ken és a laptopok oldalán feltűnő nyílás a legismertebb, ez az A típus, amely arról híres, vagy éppen hírhedt, hogy elsőre nagyon ritkán sikerül csatlakoztatni a kábelt az eszközzel. Valahogy mindig fordítva próbálkozik az ember. Emellett azonban szintén az USB-k világába tartozik a nyomtatókon található csatlakozó, ez a B típus, míg a mini A és mini B leginkább a fényképezőgépeken, a mikro B a mobiltelefonokon fordul elő. Az új mobilokon és laptopokon pedig már a C típus található. Az USB csatlakozás előfordulhat az egérnél, a billentyűzetnél, a pendrive-nál, a külső merevlemeznél, a webkameránál, a nyomtatónál, a kivetítőnél, és a sort még sokáig lehetne folytatni. A megoldás megkerülhetetlen az informatikában. Ami egységes, hogy az összes modern operációs rendszer támogatja a használatukat. Fontos: ha a típus megegyezik, bármelyik új szabványban használhatóak a régebbi eszközök, csak éppen nem jelennek meg az új verziók előnyei. A régi szabványok kapacitása azonban így is kiaknázható.

Mindennek az alapja: az A típus

A jelenleg legelterjedtebb megoldás az A típusú USB, nem túlzás, hogy napi szinten előkerül a használata. Angolul a Type-A jelöléssel illetik, de egyszerűbb, ha azt mondjuk, hogy ez az a téglalap alakú csatlakozó, amely félig üres, félig teli. Méretét tekintve nagynak számít, de csak a többi típushoz képest, a HDMI-kábelnél például kisebb. Ahogy már említettük, a laptopokon és számítógépeken terjedt el, de ezt használják a legtöbb konzol esetében, ahogyan a modernebb televíziókon is található ilyen bemenet. A hozzá tartozó funkciók, valamint az adatátviteli sebesség a szabványától függ, ez az első kiadásoknál 1,5 megabit/másodperc volt, a 2017-es sztenderdnél viszont már 20 gigabit/másodpercre nőtt. Az A típusú csatlakozókra is igaz, hogy kinézetre egyformák, a tudásukat azonban a szabványuk határozza meg, ennek köszönhető, hogy bizonyos eszközöknél gyorsabb, másoknál lassabb lesz a töltés vagy az adatátvitel ugyanazon a számítógépen. Ahogy már említettük, a B típus, avagy Type-B a külső merevlemezeknél és a nyomtatóknál fordul elő legsűrűbben, és könnyen felismerhető négyzet alakú csatlakozójáról.

A méret a lényeg

Ahogy megjelentek az USB csatlakozók, kicsivel később már elkezdtek zsugorodni. Az 1998-as évben ismerte meg a világ a mini A és mini B típust, majd jött a mini AB, a kétezres években pedig a mikro B és a mikro AB. A mini változat a hordozható eszközökön hódított, ilyenek voltak a régebbi kamerák, MP3-lejátszók, okostelefonok és tabletek, majd elkezdtek kikopni a mindennapi használatból. Napjainkban a kontrollereken lehet velük leginkább találkozni. A mikro jelzésű modellek viszont jelenleg is népszerűek, temérdek eszközön használatosak.

USB-C ? amit már nem kell fordítgatni

A legújabb dobást, ami a típusokat illeti, a C jelzésű csatlakozó megjelenése jelentette 2014-ben, az USB 3.1-es szabvánnyal egyidőben. A Type-C, vagy másnéven USB-C megoldotta a problémát, amely emberek százmillióinak fájdította a fejét: mivel bármilyen irányban csatlakoztatható, nem kell kísérletezni, elsőre sikert arathat az ember. Persze ennél fontosabb, hogy hatalmasat fejlődött az eszköz elődeihez képest, a magasabb, akár 40 gigabit/másodperces adatátviteli sebesség és a hatékonyabb töltés jelentős időt spórol a felhasználóknak. És ha már a töltési teljesítményt említettük: a kábel mindkét irányban képes erre, így gyakorlatilag megduplázódnak a felhasználási lehetőségek, egyszerre funkcionálhat töltőkábelként és adatátvitelre. Egyre több helyen használatos, az okostelefonok mellett az Apple MacBookjain rendszerint ez fordul elő, de ilyen van a Google Pixel eszközein és a Nintendo Switch Pro kontrolleren is. Ami a méretét illeti, meglehetősen kicsi, megegyezik a mikro USB-kével, ennek köszönhető, hogy egyre több helyen használják. Elfér mindenhol.

Amit az Apple használ

A Lightning nevű megoldást is az USB kábelek közé sorolják, pedig nem oda való ez az Apple által kifejlesztett és szabadalmaztatott csatlakozó, amit az iPhone-okról és az iPadekről lehet ismerni. Hasonlít ugyan a C típushoz, mégsem egyezik meg vele. Ez egy nyolctűs csatlakozó, amelyet 2012 óta használ a Steve Wozniak, Steve Jobs és Ronald Wayne által alapított úttörő vállalat. Ahogy megszokhattuk, az Apple ezen megoldása sem kompatibilis más eszközökkel, ám mivel a kábelek általában egyik végükön a Lightning, a másikon pedig valamelyik USB csatlakozással lettek ellátva, bármilyen PC vagy laptop esetében használhatók adatátvitelre.